Most Budai Gabi, a feltörekvő ifjúság legnagyobb titánjának szombati beszámolója következik, amit beleegyezésével teszek közzé. Szerencsére elkezdte a felkészülést az Avas Kupára, kíváncsian várjuk a további bejegyzéseket immár tőle is!
Békéscsaba, 2012. május 5.
Idén végre eljutottam odáig, hogy belevágjak a távrepülésekbe. Az ötödik repülőszezonomat kezdtem el idén, szóval eléggé türelmetlenül vártam a télen, hogy jöjjön a tavasz. Májusban végre minden összejött, és ha nem is Piráttal, de Ka 7-tel lehetőségem nyílt elhagyni Békéscsaba légterét. Végre! Hangárpakolás közben már a lehetséges útvonalakon tanakodtunk. Én, mint tapasztalatlan pilóta, Várkonyi Szabi és Vass Tomi útmutatásait követtem. Így jutottunk el oda, hogy nekem a Mezőkovácsháza - Vésztő - Békéscsaba háromszöget tűzték ki. Hmm, kezdésnek jó lesz – gondoltam - és bíztam benne hogy nem okozok csalódást és sikerrel veszem ezt az akadályt.
Az égkép nagyon érdekesen alakult a délelőtt folyamán, gyönyörű hullámfelhők alakultak ki, melyeket szépen lassan a cumulusok váltottak fel. A szél viszonylag erős volt, Délnyugati irányból fújt. Felkészítettem és átnéztem a gépet, deklaráltam a loggert (hamar megtapasztaltam, hogy számítógépen ezerszer egyszerűbb, mint magán a loggeren), összeszedtem minden olyan cuccot ami egy esetleges terepleszállásnál hasznosnak bizonyulhat (ebben nagy segítség volt Vass Tomi tél folyamán írt jegyzete, ami összefoglalta a legfontosabb távcuccokat), habár bíztam benne hogy erre nem fog sor kerülni. Nem így lett, de arról majd később...
Mire kijutottunk a startra a gépekkel, már igen tarka volt az ég, magasnak tűnt az alap (magasabbnak, mint amilyen valójában volt), szóval a szám széle egyre közelebb került a fülemhez. Marosán Tomi ellenőrzőt kellett repüljön, Szabi ült mögötte, úgyhogy a szondarepülés is megvolt. Indulhat a csőrlés! „Udvariasan” előre akartam engedni a Tomit a Cirrusával, hadd találjon nekem emelést :), de végül is én indultam előbb a Ka7-tel. A Csőrlés a szembeszélnek köszönhetően jól sikerült, 400-on oldottam. Egyből megfordultam, mert csőrlés közben fenékbe billentett egy termik, amit meg is találtam a start felett, elkezdtem a kiemelkedést. Tomi rögtön jött utánam, ő talált egy erősebbet, de én örültem a sajátomnak, nem mentem oda, csak amikor már végleg elkezdett gyengülni. Ott nagyjából 1000 méterig emelkedtem, majd Doboz irányába elsiklottam egy szép felhő alá, hogy ott alapig- 1600 m - kiemelkedve hűsöljek egyet. Persze nem tétováztam, hiszen távot akartam repülni, nem akartam húzni az időt, úgy gondoltam, elindulok. A torony felett átrepültem, logger pittyegett, jeee, hát ez a pillanat is eljött! Első szár: Békéscsaba – Mezőkovácsháza. Ahhoz képest, hogy szembeszélben haladtam, elég biztosan haladtam előre, a termik megtalálásával sem volt problémám, úgyhogy a kezdeti „eltávolodok a reptértől” para sem volt jelen. De... Még Medgyesegyházáig sem értem el, már láttam, hogy a következő felhő után már csak kékség van, azon túl pedig egy magasabb szintű rétegfelhőzet, ami beárnyékolt. Nagy optimistán azért elsiklottam Medgyesig, „hátha” címszóval, de emelés természetesen nem volt. Itt találkoztam Tomival, aki Mezőhegyesre tartott volna, és mivel a semmiben még ő sem tud emelkedni, így ő is visszafordult. Így indulásom után fél órával már buktam is, hogy megrepüljem az előre kiírt feladatot, de ez nem vette el a kedvemet. Megfordultam, és elindultam Vésztő irányába. 850 méteren értem vissza a megnyugtatóbb, cumulusokkal teli ég alá. Itt Tomi még bemondott egy emelést , azután újra egyedül maradtam. Egy-egy emelésben megállva, de immár hátszélben haladtam a következő pont felé. Többszöri próbálkozásra sem sikerült újra alapig kiemelkedni, így 1000-1300 méter között haladtam Észak-Északkeleties irányban. Útközben összefutottam Bercivel (Jantar) és Szabival (Foka 4). Alulról megcsodáltam ezeket a szép gépeket, aztán mentem tovább. Vésztő előtt 8 km-rel megfogtam a nap emelését. Valószínűsítem, hogy sokkal több ilyen volt, csak egyszerűen én nem voltam elég ügyes, hogy megtaláljam Őket. Szóval itt kitekertem majd' 1700-ig, ahonnan már simán el is siklottam Vésztőig. Itt megfordulva egy érdekes repülési szakasz következett. Elbizonytalanodtam, hogy a repteret vegyem célba, vagy ha már úgyis szabadtáv lesz belőle, repüljek Délnyugatias irányban egy újabb szár teljesítése céljából. A pályát is rosszul választottam meg, így elég kacskaringósra sikerült a visszajutás. Útközben észrevettem egy vitorlát, ami a Körös gátjától délre, egy terep végén álldogált. Rádión hívtam Tomit, remélve, hogy nem ő az, de Berci válaszolt, hogy ő már valószínűleg egy kocsmában hűsíti magát egy sör mellett.
Ahogy egyre közelebb kerültem a reptérhez, és egyre biztosabbá vált a hazajutás, úgy erősödött bennem az elhatározás, hogy továbbrepülök széllel szemben Orosháza irányába. Muronytól délre viszonylag alacsonyra kerültem, 700 méterre, de sikeresen kiemelkedtem 1500-ig. Szerintem itt hoztam meg a rossz döntést. Habár szép felhő volt előttem, messzinek bizonyult,szembeszélben haladtam, így az emelés is a túloldalán lett volna és mire odaértem, kezdett foszladozni.
Így megint alacsonyra kerültem, de most nem volt szerencsém (másképp mondva elbénáztam), nem találtam emelést. A keresgélésben a magasságom is annyira megkopott, hogy elkezdhettem életem első terepét kiszúrni. Nem volt nehéz. Olyan területet nehezebb lett volna találni, ahova nem célszerű és biztonságos leszállni. Na igen, az Alföld már csak ilyen. Persze jó alaposan végigpásztáztam a kiszemelt területet, nehogy fennakadjak egy vezetéken vagy felnyársaljon egy földből kiálló karó. De nem láttam semmit. Megkezdtem a behelyezkedést, de a 3 forduló környékén, olyan 150 méteren még kaptam egy utolsó esélyt. Száz méter emelkedés lett belőle. Elvesztettem a termiket. Próbáltam újra megtalálni, sikertelenül. Amin meglepődtem, hogy teljesen nyugodt voltam, nem érintett rosszul, hogy nem a reptéren kell földet érnem. Megkezdtem a leszállást. Széllel szemben siklottam be, kilebegtetés után pedig nagyon hamar azt vettem észre, hogy már meg is álltam. Kissé puha, de egyenletes, sima volt a talaj, zsenge búzával. Kinyitottam a dekket, és megcsapott a friss, tiszta levegő illata, és fülig ért a szám. Boldog voltam! Nem érdekelt, hogy nem értem haza, de Távot repültem! Sőt, a terepreszállás is annyira tetszett, hogy mindig így fogom befejezni a repüléseimet... na jó, ez csak vicc. Szóltam a levegőben lévő gépeknek, hogy leszálltam. Szóltak is hogy 2-es sorszámmal jönnek értem, majd ha Tomit és a Cirrust összeszedték. Ez volt négy órakor. Amennyire tudtam, szétszedtem a gépet, előkészítettem a szállítókocsizáshoz. A főúttól 4-500 méterre szálltam le, így ketten is odataláltak, hogy minden rendben van-e. Az egyikkel még jót is beszélgettem. Alkoholista típusú, de barátságos fickó volt. Feldobta egy kis időre az egyhangú egyedüllétet. Fél 8 környékén ért a terepre a csapat: Várkonyi Szabi, Vass Tomi, Marosán Tomi és Rónai Robi. Ezúton is köszönöm nekik a segítséget! Föltettük a gépet kocsira, egyik irányban a naplementében, másik irányban félelmetes villám kombókban gyönyörködtünk. Útközben megálltunk a Kondor benzinkútnál, ahol gyorsan beszereztem a terepsöröket. Így már vidámabb hangulatban folytattuk eddig sem szomorkás hazautunkat. Végül este 10 órakor Ka-7-esünk is nyugovóra térhetett a hangárban.
Gábor fotója: szép gép, gyönyörű terep
Visszagondolva, nagyon jó nap volt és bízom benne, hogy legközelebb már a Piráttal vághatok neki a következő távomnak!
