Igaz, hogy februárban repültem, de a szezonkezdést mindig valahogy nagy izgalommal várja az ember. Minél közelebb van, annál nehezebb kivárni. Így voltam az április 9-ével, ami az első üzemnapot jelentette volna, de a nagy szél miatt ki se pakoltunk. Az ég amúgy tele volt gyönyörű felhőkkel. Semmi baj, legalább befejeződött a műszerfal. Másnapra viszont körülbelül fele ekkora szelet írt a meteor, viszont még mindig nagyon jó időt. Lefeküdtem hát időben, hogy kialudjam magam.
Vasárnap még mindig elég erős volt a szél, a csapat is lassan gyűlt össze. Elég döcögős volt a kipakolás is. Egy elejtett „Ki lesz ma a csörlőkezelő?” kérdésemre nem érkezett válasz, rájöttem, hogy pont ő tette fel a kérdést…. Hát nem baj, Szabi az új Foka 4-ével akart típust repülni, úgyhogy azt mondta, hogy lezavarjuk az ellenőrző és kezdő köröket, utána elmegyünk vontatásból.
Nagyon lassan telt az idő az aggrin, és az erős szél ellenére nem ment túl magasra a Ka7 a felújított csörlővel. Én meg egyre inkább kezdtem letenni a repülésről (kb. fél 12 óta gyönyörű felhősorok voltak, kicsit túl sok is volt a cumulus). Ez eléggé lehangolt. Majd 2 körül láttam, hogy áthúzzák a Fokát meg a Cirrust a várakozóról a vontatási mezőbe. Na akkor csak lesz valami! Kisvártatva jött is a kötélhúzó kocsi, hogy siessek, mert jön Fagyi, és felvontat minket. Szabi már a gépben ült, mire odaértem. Gyorsan bepakoltam mindent, mire a Foka felszállt, én is készen voltam. Most próbáltam ki először a PDA-t, így nem tudtam, hogy el kell indítani a rögzítést, ha el akarom menteni a repülést. Szerencsére a Colibri végig ment.
A vontatás kicsit döcögősen indult, meg alacsonyan is követtem az Alfa Csárlit az elején, de aztán azért megtaláltam a helyem. Szabi alatt oldottam, aki fél-egy métert mondott. Sajnos tényleg csak ennyi volt, a tekerés közben jól elsodródtunk Gyula felé, meg közben még ez a nem túl erős emelés is elgyengült. Kettéváltunk, de nem sokkal később Szabi szólt, hogy menjek oda. Kb. 2-300 méterrel arrébb egy 2,2 méteres emelés volt. Ebben 1800-ig kitekertünk, majd siklottunk kicsit a felhők alatt, és bementem fordulni. Közben próbáltam Szabit fotózni, de mire közelebb jött, az elem is lemerült a gépben, a pótelemeket meg a csomagtartóban hagytam. Na erről ennyit. Én elindultam, Szabi maradt helyizni.
Sajnos a késői start nem tett türelmesebbé, így kb. 1400-on indultam el széllel szemben. Egy nagyjából 200 kilométeres távot deklaráltam, de tudtam, hogy ezt úgysem fogom megrepülni. Nyugati irányban kinéztem egy felhősort, és elkezdtem menni felé. Egy viszonylag rövid siklás után találtam egy biztató emelést, végül 2,7 lett az átlaga. Gondoltam, ebben kiemelkedek, és utána jöhet a táv.
Szerencsére jól lehetett haladni, a felhők nem hagytak ki, sőt, nemcsak a szél felőli oldaluk emelt, hanem a közepük vagy inkább a nap felőli oldal is, és mindkettő hasonló intenzitással. Azért ijesztő volt, mikor emelésben ránéztem a PDA-ra, és 50 körüli föld fölötti sebességet mutatott úgy, hogy nem is teljes szembeszélben mentem. Épp ezért kicsit ráfeküdtem a botra, így gyorsabban haladt a táj alattam. Meg is lepődtem, hogy egy 2 méterben megtett 2 kör emelkedés után lényegében egy siklásból és viszonylag gyorsan Nagyszénás (vagy Bigtakarmányos, ahogy Gazsó Pali mondaná) fölött voltam. Mivel mindenhol víz állt, késő volt, nekem meg az első távom idén, és még az MTMA is egyre közelebb került, úgy döntöttem, hogy az első normális emelésből megfordulok. Ez be is jött a szoros felhősor utolsó felhőjénél, ami elég szép gombóc volt. A szél felőli oldalon egy 3,3-as átlagot sikerült kihozni belőle.
Sajnos hátszélben nem figyeltem annyira arra, hogy a legjobb pályát válasszam, de azért így is szép nagy emelőmezőkön siklottam át. Máris a 40 kilométeres siklás végén találtam magamat a reptértől északra egy aránylag jó termikben. Innen már nem akartam keletebbre menni, így visszafordultam nyugatnak. Próbáltam úgy gazdálkodni, hogy legalább 100 kilométer kijöjjön, és leadhassam az MVK-ba a repülést. Ezután nem jött már annyira be a dolog, nem találtam igazán jó emelést, amiben érdemes lett volna megállni. Még egy kicsit mehettem volna előrébb, de bennem volt a tavalyi utolsó távom Békéscsabáról, amikor túl alacsonyan voltam a város előtt, és inkább leszálltam terepre. Ezt most el akartam kerülni, meg a lábam is fázott már, így Fürjes után hazafelé vettem az irányt. Leszálltam, lemostam az 56-ost, és visszaültem a jó öreg Toldiba, hogy még párszor a levegőbe segítsem a növendékeket. Közben azt próbáltam kiszámolni, hogy mennyi lehet az átlagsebességem. (A SeeYouban direkt nem állítottam be ezt a funkciót, hogy ne is idegesítsem magam ezzel távon.) Szabi majdnem kétszer annyi ideig repült, mint én, de a végére eléggé összeállt, szóval már nem volt az igazi. Otthon kiértékeltem, és magam is meglepődtem, hogy 90 km/h átlagsebesség jött ki, ami az eddigi legjobb eredményem (igaz csak 110 km-en).
Daró gyors aktiválásának köszönhetően gyorsan feltettem a repülést MVK-ra, majd OLC-re is (www.onlinecontest.org/olc-2.0/gliding/flightinfo.html ), a feltöltött képek a www.picasaweb.google.com/stdcirrus56 weboldalon megtekinthetők. (OLC-re is azért teszem fel a repülést, mert engem is érdekel, hogy más mit repült aznap, esetleg ugyanazon a környéken, és ha többen feltesszük, hátha még több ember kedvet kap hozzá.
Néhány tanulság a végére:
A tavalyi évhez hasonlóan nagyon magas a talajvíz, rengeteg föld víz alatt van, a többi csak simán sáros. Viszont a tavalyi évvel ellentétben magas volt az alap (kb. 2400 méter -én nem voltam alapon), és erősek az emelések.
Nagyon jó ötlet volt olyan sapkát hozni, ami védi a fülemet, de azért egy sál meg egy vastag zokni se hiányzott volna. A víz szerintem még belefagyna a szárnyba.
A pótelemeket az oldalzsebbe kell pakolni.
Az eddigiekhez hasonlóan sok értékes percet dobtam el azzal, hogy nem felhőalapról -vagy legalább a közeléből- indultam.
Az emelésben sem kell annyira lelassítani, nem csak a merülésben kell figyelembe venni a Mc tárcsa tanácsait.
Kicsit jobban meg kellene tervezni az útvonalat.
Az üzemet át kellene gondolni. Ha ilyen kevés ember van, aki szolgálatot tud adni, jobban meg kell tervezni a nap menetét, és pörgősebben nekiállni az egésznek. 2-3 órát dobtunk el magunktól a reggeli semmittevéssel. Kellene reggel hangárpakolás előtt egy tervezés a kezdőknek, és így a starton csak egy-egy felmerülő dolgot kellene elmagyarázni, sokkal gyorsabban mehetne az üzem. Nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mit lehet kihozni a napból, ha 11-fél 12 körül felszállunk.
Végül köszönöm mindenkinek, aki kijött vasárnap, remélem, mindig leszünk legalább ennyien. És remélem, hogy ennél nem sok rosszabb idő lesz idén!
