Július 2-án elkezdődött a tábor a békéscsabai repülőtéren. Farkashegyi barátaink két klubból is képviseltették magukat, és Hármashatárhegyről is érkezett egy kisebb delegáció. A társaság már adott volt, csak a jó időre vártunk. És vártunk... Én csőröltem, hatodikán pedig Szegfű Gergővel elmentünk Paszkálért Békéssámson és Hódmezővásárhely közé egy tarlóra.

Pár nap csőrlés után másnap úgy gondoltam, repülök egyet, jó időnek ígérkezett. Először megbeszéltük, hogy egy gyémánt háromszázat repül mindenki. Az ötvehatos második volt a sorban, és már készülődtem  a gépbe, mikor kiderült, hogy mégsem akarja senki azt repülni, mivel ez egy dél-nyugat-észak-keleti irányú háromszög lett volna, de nyugaton semmi felhő nem volt.Hát átírtuk a feladatot. Meg még vagy kétszer, mire megszületett a végleges Kaba dupla hurok, ami 300 km. Miután felszálltunk, még ez újra módosult, de már nélkülünk.

A start

Herczeg Gábor kérte, hogy írjam be a blogba, hát eleget teszek ennek. Ő volt az első a sorban, vele mentünk Kaba irányába. Azért döntöttünk az északi pálya mellett, mert azt jósolták, hogy délen kiszárad.

Pár perccel utánam indult Gabi a 2b-vel, de elég gyorsan utolért. Az első száron elég jól együtt mentünk (kb 600 méter különbséggel. Mondta is utólag, hogy érezte a versenyt a részemről.:) Azért néhányszor felkapart a padlóról, ami nem volt olyan nagy hátrány. Én a kurzustól nyugatra mentem, a kiszáradás szélén, ő pedig keletre, ahol azért még akadt több pamacs. Persze azért volt ez rossz döntés részemről, mert így ha gáz van, csak egy irányba mehettem volna, mivel bal kéz felől csak a tiszta kék ég volt.

A segítség ellenére is alacsonyra kerültem a fordulás után, de szerencsére egy aratás megmentett, és végülis négyszáz méterről egy 2,5-ben emelkedtem kb. ezer métert. Egyébként nagyon furcsa, dobálós termik volt ez, úgy bugyogot fölfele, hogy néha az ötöt verte a tű, máskor meg egész megmélyült az elektromos varió hangja.

Az ég folyamatosan száradt ki, világos volt, hogy a Kaba hurok kétszer nem fog összejönni. Gábor közben már eléggé lehagyott, és ő sem kecsegtetett semmi jóval. A Sebes-köröstől délre volt igazán jobb idő, attól északra az emelések sem voltak az igaziak. A kékben is inkább csak tartások voltak, ha volt egyáltalán valami, persze a nagy merülések mellett.

Így aztán a második hurkot nem vettem túl nagyra, nem akartam a kékbe belemenni, főleg a korábbi szöcskeköszöntésem után. Békés fölött beleakadtam egy csodás emelésbe, ami végül 3,2 m-re jött ki, de még alacsonyabban nagyobb volt az átlag is. (Ebben is ezret emelkedtem) Még megnyújtottam a repülést déli irányba. Amúgy érdekes, hogy ekkor (kb fél 4) nyugaton gyönyörű cumulusok pattogtak ki.

Végül 270 km jött ki, ezután a négyórás repülés után pedig egy ötórás szállítókocsizás várt ránk, Kovács Dani megpróbálta megrepülni az elsőnek kigondolt Maroslele-Nádudvar háromszöget, és abban a semmi időben Kunmdarasig elküzdötte magát.

Ezután jöhetett a strand pár napig.

A többiek repültek még, de én legközelebb csak tizenkettedikén ültem gépbe. Természetesen megint háromszáz volt a cél, az idő meg megint nem volt túl acélos. A csodálatos 900 méteres felhőalapról indultunk el Szabival, és kissé visszafogottan, de siklottunk a cél felé. Szabi még megállt valami emelésben, én meg gondoltam, hogy nem állok meg ötméterenként... Ezután átsiklottam még egy emelésen kb 600-on, de ugye itt még nem áll meg az ember. Aztán háromszázon már úgy gondoltam, hogy meg kellene állni, csak ugye miben?! Szabi visszább kiemelkedett egy fél méterben, én meg elkezdtem küzdeni a gravitáció ellen. Sajnos hiába arattak alattam, mint az előző kalandomban, itt a kombájn is csak egyre nagyobb lett. Végül kb. tizenöt perc nullázás után kinyitottam a futót, és leszálltam egy búzatarlóra. A repült időm aznap 52 perc lett. Milyen olcsón megúsztam! Csorvás mellé szálltam, ami a levegőből közelebbinek tűnt, mint a földön. Vagy tíz perc séta volt a főút, ahol feltűnően sok biciklis ment. Egy öreg nénitől akartam segítséget kérni, de meg se próbálta palástolni, hogy nem hatja meg a szegény vitorlázópilóta története, le se szállt a bicikliről, csak egy picit lassított, elkezdte mondani, hogy jut el ide a szállítókocsi, majd tovasuhant. A következő biciklis már egy kicsit készségesebb volt. Amúgy utólag kiderült, hogy hiába emelkedett az alap, az idő nem volt az igazi aznap. Kiss Dani utólag az igc-t látva egyszerűen összefoglalta a dolgot: "ordas terep" :D

A terep a szép cumulusokkal, alatta pedig a szállítókocsizós csapat

A tizenhetedike érdekesen alakult. A cél megint háromszáz, de egyből visszaestem a csőrlésből, és megnyertem a sor végét. Megint feltűnően kevés felhő volt, de azért reménykedtem, hogy megrepülik a srácok a háromszázat. Én az alacsony molyolás után sikeresen kiemelkedtem a kékben, Kis Laci, az ügyes C vizsgásunk megmutatta a tuti emelést, a fél méterből felüdülés volt átmenni az egybe! Utána elmentem délnek, ahol az első felhő alatt kiemelkedtem alapig, ami majdnem kétezer méter volt. Innen megindultam észak-keletnek a következő felhő alá, amit úgy 20 kilométerre saccoltam magam előtt, de azért számítottam emelésre a kékben. Hiába. A felhő 30 kilométerre volt, és a siklószámom is ilyesmi érték körül mozgott. Persze a felhő alatt egész jó emelést találtam, pedig már negyed négy volt. Mentem tovább ebbe az irányba, szép felhők voltak, csak megint becsapott a szemmértékem. Sajnos azok a szép felhők a határ túloldalán voltak. (körülbelül 3-4 km-re tőlem). Elég rosszul esett visszafordulni. Ez a kudarc eléggé elvette a kedvemet az egésztől, úgyhogy úgy gondoltam, hogy hazasiklok egy kis kerülővel, hogy legalább a 100 km meglegyen aznapra. Már a levegőben sejtettem, hogy ezzel is gondok lesznek, és a leszállás után gyanúm beigazolódott: nem egészen 2 km hiányzott az értékelhető távhoz. Gratulálok magamnak az aznapi teljesítményemhez... Viszont Urbán Pityesz megrepülte a gyémánt 300-at, ami az első háromszáz kilométeres repülése. Nem volt egyszerű időjárás, jól megizzadt vele. Szegfű Gergő befejezte az Ezüstkoszorúját a távval. Még Herczeg Gabi repülte meg, a többiek visszafordultak a második fordulópont előtt, de ők is szépet repültek!

Az utolső két nap beszámolóját is felteszem néhány napon belül. Jobb időt Őcsénybe!