Mit is várjon az ember egy októberi hétvégétől? Hát bomba időt már ne nagyon. De repülhető időt azt igen. Ezért is mentünk ki a reptérre október 8-án. Az ég már reggel tele volt kumuluszokkal, jó alacsony alappal. Mivel kezdők nem jöttek ki, mi csak vakaróztunk, majd Budai Gabi benyögte: Nem vontatunk fel a felhők fölé? Hát erre felbolydult a 4 főből álló gárdánk. Befűztük Fagyit, hogy húzzon fel minket minél előbb, mert emelkedik az alap.
Két Ka7-tel indultunk- ilyenkor jó lenne a páros vontathatói... Először a Gábor és én mentünk, majd Berci és Szegfű Gergő párosa követett minket. 1000 méteres oldás után (persze már vontatás közben is) gyönyörű látvány tárult elénk. Biztos, hogy nem az élet tetején voltunk, mert „az élet nem habos torta”, de én úgy éreztem magam, mintha egy cukrászkülönlegesség habjában lennénk. Amerre csak a szem ellát, mindenhol fehér karfiolok. Szóval gyönyörű volt, de sajnos az egész pár percig tartott, visszasüllyedtünk a sötétségbe, majd egy 20 perces repülés után leszálltunk. A másik csapatnak szerencséje volt, ők fent tudtak maradni, persze ők sem a felhők felett.
A SAC Békés "fehér" egén
A habok
De ezután nem mentünk haza, kijött az egyik kezdőnk, és megcsinálta az első egyedüli felszállásait. Úgyhogy érdemes volt kimenni a reptérre.
Ka-7 árnyék
Másnap a legtöbb gépnek lejárt a biztosítása, többek között a vonatógépnek is, úgyhogy úgy gondoltam, még kihasználom az utolsó lehetőséget, és befejezem a Jantár típusomat, amit tavaly kezdtem el. Megcsináltuk András „B” vizsgáját (nagyon ügyesen repült), majd beültem a Jantárba. Sajnos Fagyi nem ért rá, de szerencsére Kiszely Zoli szakított egy kis időt rám, és felvontatott. 450-en oldottam, majd kis keresgélés után találtam is egy emelést. Kicsavartam alapig (600 és 650 között volt), majd egerésztem kicsit. Most sokkal jobban tetszett a gép, mint tavaly az első repülésnél. Talán azért, mert nem kellett használnom a szellőzőt. A fekvő pózt meg a kilátás hiányát még mindig nem szoktam meg, de nagyon kellemes repülni vele, és 150nél is majdnem ugyanolyan a horizont helyzet, mint 120-nál. (Vagyis ugyanúgy nem lehet kilátni belőle.) A futót nagyon könnyű kezelni, pedig mindenki ijesztgetett, hogy nem lehet behúzni, meg ilyenek. Ami még nem tetszett benne, hogy szerintem termikben nem olyan agilis, mint a kis Cirrus. Nem szereti annyira kis sebességnél a nagy kormánymozdulatokat. Viszont a leszállást szebben lehet kivitelezni vele. Utána még csőröltem kettőt, hogy végre befejezzem a típust. Pakoltunk, és hazamentünk.
Őszi táj - a műszerfal mögött
A fejem - hagy némi kívánni valót maga után
Mindenkiben jó érzés volt ezzel a hétvégével kapcsolatban, gyönyörű dolgokat láttunk, született egy B vizsga, amihez itt is gratulálok, és egy Jantár típus, amit pedig köszönök.
Remélem, hamarosan elkészül az őcsényi beszámoló, és azt is feltehetem ide.
Szegfű Gergő videója
